2018. november 14., szerda

Zanetti úr művei, a 3-as fogat: LeOrigini

Elég régen ittam már a Segafredo három Le Origini féle kávéit.


Ma a Peru fennsíkjairól importált változatával kezdtem a kísérletezést.

Kibontva az illata kissé savanykás, karakteres, és nem túl sötét színű. Elsőre élvezetesnek ígérkezik, de azért nem lettem libabőrös. Nem tömtem meg, csak éppen meglapogattam a tetejét, így meglátjuk mi sül, vagyis fő ki belőle...

...világos, tehát nem az az igazi sötét presszó lett, hanem inkább egy aranybarna csordogáló patak a kotyogó tornyának két oldalán. És ami kissé elszomorított, hogy nem habosodik különösebben, csak egy kis halvány buborékhalmaz keletkezik a kávéfőző szélén.

Az illata határozottan savas, erős. És inkább kissé dohányra emlékeztet, mint kakaóra, ahogy írták.

Első korty után azért ennél rosszabbra számítottam. Megmarad a savassága ízben is, de valahogy van egy karakteres kesernyéssége, ami megfogott. Mivel nem szeretem eléggé üresen, hanem jobban kedvelem a lattét, kb 2 deciliter zsíros tejet melegítek hozzá, és a két folyadék elegye lágy, kellemesen keseredett ízvilágú ébresztő koktél lett.

Lassan elmajszolom. Megmarad a kellemes karaktere, nem válik zaccossá, füstössé egy kicsit sem.

Végül álljon itt egy tízes skálán a pontozás:

Ízélmény: 7
Illat: 6
Aroma: 8

Összességében így nem is olyan felejthető, ez egy kellemes csalódás volt. Távolról sem úgy, mint egy sarki 6-22-esből kis fehér kupicában nyomógombra kiköpött koszos víz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése